A yorkshire terrrier története és eredete

Kevés olyan kutyafajta létezik, amely ennyire finom eleganciát és játékos élénkséget sugároz egyszerre, mint a yorkshire terrier – vagy ahogy a legtöbben hívják, a yorki. Ez az apró termetű, de hatalmas személyiséggel rendelkező kutya ma már luxus kiegészítőként is ismert lehet a városi sétákon, de érdemes tudni: a gyökerei egészen máshonnan erednek. Lássuk, vajon honnan jött ez a szeretetre méltó, hosszú szőrű kis társ?

A kezdetek: ipari Anglia

A yorkshire terrier története egészen a 19. század közepéig nyúlik vissza, Anglia iparosodó északi részére, különösen Yorkshire és Lancashire megyébe. Akkoriban a bányászok, szövőmunkások és más kézművesek olyan kistestű, ügyes kutyákra vágytak, amelyek képesek voltak elkapni a rágcsálókat és más kártevőket a szövőgyárakban, bányákban és otthonokban. A mai, kifinomult yorkik ősei igazi munkakutyák voltak!

Nem volt pontos dokumentáció arról, hogy milyen fajtákat használtak a tenyésztéshez, de a kutatók szerint skót terrierek (például a Clydesdale és Paisley terrier, amelyek ma már kihaltak), valamint talán a manchesteri terrier és a máltai selyemkutya is szerepet játszhatott a fajta kialakulásában. Az eredmény egy kis termetű, de nagyon élénk, selymes szőrű kutya lett, akit ma yorkshire terrierként ismerünk. A fajtát kezdetben különféle színű és méretű egyedek alkották, és nem létezett egységes megjelenési forma. A tenyésztés során egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az esztétikai jellemzők, különösen a hosszú, fényes, acélkék és aranybarna szőrzet, amely mára a yorki egyik legjellegzetesebb vonása.

A munkáskutyából divatikon

Kezdetben a yorkshire terrierek inkább a munkásosztály kutyái voltak, de gyorsan felkeltették a viktoriánus középosztály figyelmét is. Ebben az időszakban indult el a kiállítási kutyatenyésztés Angliában. A yorkit már nemcsak munkásként, hanem házikedvencként, sőt divatkiegészítőként is kezdték tartani, különösen a felsőbb társadalmi rétegek körében, így vált fokozatosan a királynők, hercegnők és elegáns hölgyek kedvévé is.

A 19. század végére, főleg miután 1865-ben bemutatták az első híres példányt, Huddersfield Ben-t, a yorki népszerűsége rohamosan nőtt. Ben nemcsak szép küllemű volt, hanem számos kutyakiállításon is díjakat nyert, és őt tartják a modern yorkshire terrierek egyik alapító kanjának.

Ekkoriban kezdett kialakulni az a fajta, amit ma is ismerünk: a maximálisan 3,2 kilogrammos, elegáns testalkatú, selymes bundájú kutya, aki nemcsak bájos, de végtelenül bátor és öntudatos is. A pici méret ne tévesszen meg senkit: a yorki igazi kis terrier a szíve mélyén – vakmerő, kíváncsi, néha csibész, de mindig hűséges.

A fajta ma: élénk társ kis helyen is

Manapság a yorkshire terrier az egyik legnépszerűbb kistestű kutyafajta világszerte. Ez nem véletlen! Intelligens, bátor, hűséges – és tele van energiával. Bár apró, sokszor úgy viselkedik, mintha legalább egy német juhászkutya szelleme szorult volna belé. Szeret a középpontban lenni, és szoros kötődést alakít ki a gazdájával. Ideális társ lakásban élők számára is, mivel kis helyen is jól érzi magát, ha megkapja a szükséges figyelmet, játékot és sétát.

Fontos azonban tudni, hogy a yorki nem csupán egy „cuki” öleb. Szüksége van következetes nevelésre és mentális stimulációra. A vadászösztön még mindig ott lapul benne – egy-egy fűcsomóban megbúvó levél vagy bogár azonnal felkelti az érdeklődését. Ez is emlékeztet minket arra, honnan indult ez a nemes kiskutya.

Egy kutya, aki sosem felejt

Talán a legszebb dolog a yorkshire terrier történetében az, hogy bármennyire is messzire jutott – bányákból a királyi szalonokig –, mindig hű maradt önmagához. Ez a kis kutya sosem felejti el, hogy egykor dolgozó ember hűséges társa volt. Épp ezért lehet most is olyan csodálatos családtag: bátor, szeretetteljes, és mindig készen áll egy kis mókára – vagy egy jó nagy pihenésre.

Ha már van yorkid, biztosan tudod, mennyi örömet tud hozni a mindennapokba. Ha pedig még csak tervezel egyet, ne feledd: egy yorkshire terrierrel nemcsak egy kutyát, hanem egy kis darabot is kapsz a történelemből.